Nem tudom, miért is van az, amivel találkoztam akkor is, amikor ezt az alkotást kerestem a Bőrgyógyászati Klinikán. Ismertem a címét, ezért a kérdés ilyesmi volt: 'Keresek egy alkotást, a forrás ezt az intézményt jelöli meg. Címe: Bimbó, fából készült szobor vagy más képzőművészeti alkotás.' Válasz csodálkozó tekintettel: 'Itt ilyen nálunk nincs!'
Én erősködöm, itt kell lennie, mert a forrás... Szabad utat kaptam, keressem meg! Az első emeleten, a váróban magasodott, a lépcsőn felérve rögtön szembetűnt. Nem kicsi, 1:1 méretű, kis emelvényen, faragott ülőkén – tulajdonképpen így magasabbnak tűnik az átlagos emberi léptéknél.

Az alkotó pályájának elején készült ez a diófából faragott, leányalakot ábrázoló szobor. A lány – maga is bimbózó fiatal – a váróban ül, kezében egy virág bimbóját tartva. Nyugalmat sugároz, a távolba néz, türelmesen vár.
Tasnádi Attila Kiss Istvánról megjelent könyvében (kiadva 1982-ben) így ír:
'...Bársony-simára, szinte fémtisztaságúvá csiszolja a fa tömör húsát, amely nemes egyszerűségű ikonográfiával tárja fel a nőiességére éppen csak rádöbbent kamaszlány szemérmes-szűzies lelkivilágát. Az ívelt padon ülő, egyenes derekú alakból derű és önbizalom árad...'

A könyv szerint szobor feladata és a lírai megformálás célja, hogy 'sajátos esztétikai gyógyszerként' a minduntalan rátévedő tekintetet megnyugtassa. Nem vitatom az alkotó szándékát, biztos így is volt.