'A Kerepesi úti temetőben június 6-án avat­ták föl Barabás Miklósnak,
a magyar festészet egyik úttörőjének síremlékét, aki folytonos művészi munka közben agg korában megérte, hogy meglássa a magyar festészet föllendülé­sét, s akit még személyesen ismert a mostani művészi gárda nagy része.
Telcs Ede, az ifjabb szobrászok egyik kiválója, szintén személyesen
ismerte a nagy szakállú, kis termetű művészt, kinek arcképi és egyéni jellemzését közvet­len érzésből jól, plasztikusan adja vissza a sír
fölé állított mellszobron.
A festőtáblát és ecse­tet kezébe adta a szobrász Barabásnak, amelyektől 88 éves korában, 1898-ban történt ha­láláig a művész nem bírt soha megválni.
Sok művész gyűlt össze június 6-án a sírnál.
Ott volt a művész leánya Ilona, férjével Szegedi-Maszák Hugóval; a kormány részéről K. Lippich Elek miniszteri tanácsos, továbbá a művészi egyesületek képviselői.
A síremléket az Országos Képzőművészeti Társulat közreműködésével a művészek hozzájárulása emelte.
Feszty Árpád, a jeles festő, az úttörő utódjai­nak nevében a kegyelet hangján mondott be­szédben tette le a Képzőművészeti Társulat
koszorúját, Telcs szobrászművészi alkotását is méltatván.
Az egyszerű kőoszlop, melyen a mellszobor nyugszik, erős, tömör.
Felirata ennyi: Barabás Miklós 1810–1898.
Minél jobban emelkedik a magyar festészet, annál inkább megértik e gránitba vésett egyszerű fel­ írás jelentőségét.'
Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02737/pdf/VU_EPA00030_1905_24.pdf
Vasárnapi Ujság, 1905. 382.