Komádit nem véletlenül választottam utazásaim egyik célpontjának. Családi szálak is kötöttek valaha a kisvároshoz. De igazán nem jártam arrafelé vagy harminc éve. Középiskolásként párszor átutaztam rajta, és azt hiszem le lehet írni, hogy hatalmas a fejlődés. Szinte rá se lehetett ismerni a 2001 óta városi rangra emelkedett településre.

A szobrokkal viszont különösen bánnak arrafelé. Szinte alig van olyan művészeti alkotás, amit ne helyeztek volna át. Például ezt az 1848/49-es emlékművet sem itt állították fel eredetileg, hanem az egykor községházának épült, ma természetesen Városháza nevet viselő épülettel szemben, a parkban állt. Ott most a 'Rejtőzködő vízen járó' című szökőkút van. Ez a neve hivatalosan azoknak a földből spriccelő izéknek, ami nagyon sok városban divat mostanában.
A lényeg ebben az esetben az, hogy itt talán egy szerencsés áthelyezés történt, mert az első világháborús emlékmű , ami hatalmas méreteivel uralja a másik teret, az volt közvetlen mellette. Nem tudtak nekem fotót adni arról az állapotról, de a tér legutolsó átrendezésekor került ez az emlékmű a forgalmas útkereszteződésbe, a zöld területre.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban mintegy 50 fő vett részt a faluból. 1849-ben több mint 200 hadifogoly elszállásolásáról kellett gondoskodnia a településnek.
Az emlékmű egy kővel burkolt földhalmon áll. A bronzból készült lovaskatonák ott száguldanak kivont karddal az oldalán. Inkább szobornak írnám le őket, mint domborműnek, habár nem körüljárhatóak. Az összképet kicsit rontja a növényzet, ami az emlékmű tetején megjelent. Talán ráférne a műre egy kis karbantartás. Mármint a növények eltávolítása.