Tápiógyörgye, ez a lehetőségekben, anyagiakban, tenni akarásban, tettekben példamutatóan gazdag falu – más településekhez hasonlóan – emlékmű állításával fejezte ki tiszteletét népünk államiságának millenniumi évfordulóján.

A művész oltárt emelt a templom melletti parkban, oltárképpel. Nem 'szembemisézőset' hanem a 'régi szertartásút'. Sőt, kettős oltárt, mert az minkét oldalán üzenetet ad át az oltárt állíttatóknak, szemlélőknek.
Díszesebb oldalán az 'oltárkép' egy ezeréves jelenetet örökít meg. A király Intelmeit adja át fiának, a hercegnek. Trónterem, trónus, intő kéz, térdeplő hódolat, pergamentekercs, gyümölcsöt hozó és gyümölcs nélküli fa, oroszlán, liliom, fénysugár, megannyi jelzéssel bíró motívum látható a bronz domborművön. Nekem a tíz faluként templomot építtető király és utódaik fennmaradt templomai jutnak eszembe a mindent elmagyarázó falfestményeikkel. (Például a közeli Ócsán, Tápiósülyön.)
Az oltár 'hátoldalán' országunk első ismert térképének kőbe vésett részlete látható. Hegyek, folyók, lakóhelyek nevei mellett találunk egy nyitott, írott lapot, melyről megtudhatjuk, hogy a térkép rajzolója – Lázár deák – 1528-ban készítette azt.
Az oltár csúcsán az Árpádok bronzból öntött, szárnyaló szent madara látható.