Flamenco a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei és táncstílus.
A Hotel Flamenco fogadóterében felállított háromalakos kompozíció fiatal lányok táncát mutatja be flamenco-ruhában.
Mihály Gábor szobrászművész fából faragott nőalakjainak mozgása erotikus, erős érzelmeket kifejező, melyek hatását fokozzák az élénk színei.

"... A vertikális és a horizontális köztéri alkotásokat egy szállodai enteriőrbe illő szobor
követte, amely az alkotó teljesen új arcát villantja elénk. A Feneketlen tó közelében levő Flamenco Szállóban állították fel belső teret díszítő körplasztikáját, amely fából készült. A reneszánsz érzéki tobzódását, felfokozott életörömét sugározza a három táncoló nőfigura. Érett asszonyi testeket formált, amelyekét a dús tompor és a kerek keblek kelleme ingerlőén túlhangsúlyoz. S hogy Bacchus se maradjon ki a vigasságból, szőlőfürt képében illeszkedik a kompozícióba...."

---