A szobor egyszerű jelenetet varázsol a park fái közé.
Fiatal fiú – abban a korban, amikor évente fél fejjel nőnek meg a gyerekek – hazafelé terelget egy kecskét a legelőről.
Gyakorlott szemek felmérhetik a derék állat állapotát, mondván, no itt az ideje a fejésnek.

Az ötvenes-hatvanas években Zalaegerszegen is lendületes fejlődésnek indult az ipar. 35–40 új üzem létesült, melyekhez a munkaerőt a környező falvak lakossága adta.
A fiatalok hamar beilleszkedtek a városi életbe, új, modern lakásokba költöztek, a biztos fizetés könnyedén feledtette – kecskéstől mindenestől – a régi életformát.
Az idősebbek – magas házakba szorult emberek – nehezebben élték meg az elszakadást a földtől, állatoktól.
Talán nem tévedek túl nagyot, ha azt hiszem, a művész éppen az ő vigasztalásukra alkotta meg a szobrot.