Dunavarsányban tett kirándulásom egyik kitűzött célja volt ennek az alkotásnak a megkeresése, ami nem bizonyult könnyű feladatnak. Személyesen kellett megtapasztalnom, ami a város bemutatásánál, honlapjukon, a leírásban szerepel: 'A város két egymástól földrajzilag elkülönülő településrészből áll...', ami több kilométeres távolságot jelent. A buszmenetrend tanulmányozása után gyalogosan indultam el.

A szobor 2004. május 1-jén került felavatásra, Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmából.

Az ábrázoláshoz ajánlom a művész honlapján hitvallásaként olvasható idézetet (Andrej Tarkovszkíj: A megörökített idő): http://www.szobrozok.hu/index.html
'Bármely művészi teremtés az egyszerűséget, a kifejezés lehető legegyszerűbb módját keresi, ami lényegében nem más, mint abbéli próbálkozásunk, hogy mélyértelműen alkothassuk újra az életet. Ám éppen ez a leggyötrelmesebb az alkotásban: rátalálni arra a legrövidebb útra, mely a kimondandó és kifejezendő igazságtól a kész ábrázolás végleges megalkotásáig vezet. Az egyszerűségre törekvés a felfedezett igazság adekvát formában történő kifejezésmódjának gyötrelmes keresése. Mennyire szeretne az ember sok mindent elérni a legkevesebb eszközzel!

A tökéletesség vágya arra készteti a művészt, hogy a legteljesebb erkölcsi erőfeszítések árán tegyen felfedezést a spirituális szférában.'