Az előzetes tervek és a megvalósult emlékmű alapvető eltéréseket mutat. A ma is látható alkotás képe Kiss István első érett szobra, minden változtatás mellett átgondolt kompozíció, megalapozott gondolkodásmóddal, amit azonban néhány részlet alapján nehéz bemutatni.
A fő alak "sajátos kontrasztot mutat" a mellékcsoportokhoz képest, azok mozgalmasságával szemben: "higgadt méltósága a harcrakészülés szenvedélyes légkörében a forradalmár megfontoltságát, tudatosságát példázza. A súlyos formák, a sommás mintázás erőt kölcsönöznek alakjának, de valamelyest ünnepélyessé, sőt merevvé is teszik, amit a művész az arc karakteres motiválása mellett a kezek elmozdításával, ... próbált ellensúlyozni..."
A mellékalakokat Kiss az eredeti pályamunka szerint Dózsával egy testmagasságra tervezte. "...utóbb, tekintettel az emlékmű elhelyezésére kijelölt tér horizontális adottságaira, abban is engedni kényszerült, hogy a mellékcsoportokat messze elvonják a főfigurától."
A tömegábrázolás ezen a művön újszerű, '45 után "itt jelenik meg elsőként törekvés a tömeg tartalmi egységének forma- és motívumismétléssel (illetve az ezekben megnyilvánuló gondolati fokozás segítségével) történő érzékeltetésére."
Másrészt a "mellékfigurák" nevesíthető alakok, "portrék", így "Lőrinc pap, hegyi pásztor, Tiborc, román praszt; balról: tót paraszt, alvezér, kovácslegény, végvári vitéz." Az itt látható, hátratekintő alak a tömeg nagyságát szimbolizálja.
Az alkotást eredetileg a Dózsa György út és a Thököly út kereszteződésénél tervezték felállítani. A végső döntés alapján azonban a lebontott Ligeti-féle tűzér-emlékmű helyére került (a mai Dózsa térre), ami jó döntésnek bizonyult. A mögötte látható vár-részletek, a bástyafalak történelmi hátteret biztosítanak.

---