Veszprém újra. Egyik meglepetés a másik után! Előzetes felkészülés után sikerült eljutni ebbe az iskolába is. Első ránézésre a kis szobor nem látható, be kell menni a kertbe, nem szabad feladni. És íme, a nem is túl 'koros', kedves kis – kb. 60-70 centiméter magas – alkotás a szinte trónus-szerűen kiképzett lépcsősor tetején.

Anya és gyermek bensőséges kapcsolata látható itt is. A gyerek kifelé fordul – hát persze, már iskola-korú! Figyel, menne is...
De jól látszik az a jellegzetes mennék is, de kéretem még magam, tudom, mit akarok, de félénk vagyok, vagy éppen mórikálom magam még egy kicsit... bújok anyuhoz, aki átölel, gondoskodik.
Melegség, meghittség ebben az apró alkotásban.
Az anya egyszerű, fejkendős asszony, mosolyog. Látható, a gyermek kifelé tekint. Az asszony is arra néz, de mégis csak a gyerekre figyel, érte néz, lát.

Anyák napján, minden évben az életet köszönjük, az odaadást köszöntjük.