Valahol, talán az Artportal cikkében találtam az alkotást, ahogy most látom címmel, minden információval együtt. Valahogy mégsem voltam felkészülve, mit látok!
Fiatal ember, mezítlábas, ruganyos léptek, de járását egy bot is segíti; nagy utat kell bejárni egy-egy napon. Hátán egy őz teteme himbálódzik, amit pányvával erősített magára vállán keresztül. Minden ízében hetyke és vidám, amit elfordítva fejére biggyesztett sapkája hangsúlyoz.
De én nem tudok azonosulni egy vadorzóval (?)!

Arcát vizsgálva azonban mégis valami ismerős vonást vettem észre. A vadászat öröme. Azt hiszem, hasonlóan néz ki egy elégedett szoborvadász is, miután egy ilyen, vagy hasonló alkotást sikerült becserkésznie. Éppen csak hátán/vállán hátizsák, vagy a fényképezéshez szükséges kellékek láthatók. A digitális világ magába zárja a 'zsákmányt'.

Ez egy életmód. A fiatalember teszi a dolgát, méghozzá öröme telik benne, pedig ő tilosban jár. A mögötte látható iskola épületének színválasztása nem az én világom, háttérnek viszont a szikrázó tavasz-eleji napsütésben nekem tetszett.