Idősebb testvére az itt látható fali ornamentika a Belvárosi Távbeszélő Központ passzázsában elhelyezett domborműnek (AZ 17018): alkotópárosuk ugyanaz, méretük, jellegük, általános hatásuk nagyon hasonló. A két év távolságon és a közvetlenül felhasznált anyagon túl a legnagyobb különbség közöttük a láthatóságban van: ez a szürkemárványból készített Déli pályaudvari darab frekventált helyen, sokak szeme előtt van. Talán épp a forgalom és a rá eső mesterséges fény miatt viszont ugyanolyan nehezen fényképezhető, mint belvárosi párja. És persze ez geometrikusabb, bizonyos értelemben élesebb, doktrinérebb, alighanem 'epikusabb' darab, mint a másik - ha az idézőjelbe tett jelzőnek van itt értelme. Ide tartozik, hogy a Kovács Ferenc-Józsa Bálint páros készített egy harmadik ugyanilyen jellegű darabot, 1978-79 ben Győrbe, a Vagon- és Gépgyár ebédlőjének falára, ez azonban még nincs fenn a Köztérképen.

Az artportal 1974-es felállítást ír mindkét alkotónál - tudni kell, hogy a 2-es metró első, Fehér út és Deák tér közötti szakaszát 1970. április 3-án adták át, a másodikat, a Deák tér és a Déli közöttit két és fél évvel később, 1972. december 23-án. Feltételezem, hogy az ilyen jellegű díszítő munkálatok az ez utáni időben fejeződtek be (esetleg kezdődtek el), így lehet igaz az 1974. Ebbe a dátumba azonban belezavar, hogy Józsa Bálint egy Kovács Ferencről tett emlékezésében (Közös munkáink Ferivel. In: Kovács Ferenc. Szerkesztette Fábián László. Budapest, 1996., 9-11. o.) határozottan 1971-et ír felállítási évül, noha az 1974-es év több későbbi anyagában (pl. kiállítási katalógus) is szerepel.

A visszaemlékezés igen érdekes, hosszabban idézek belőle, mert megvilágítja az egész munka természetét és menetét: "...az első közös munkánk a Déli Pályaudvar aluljárójának végfalán került elhelyezésre 1971-ben. A pályaudvar belsőépítésze, Szerdahelyi Laura, a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett kolléga volt. Laura még a Főiskoláról ismert minket és munkáinkat is, ezért fordult hozzánk ezzel az igénnyel. A feladatot elvállaltuk, és mint ú.n. főiskolai K.K.-munkát készítettük el. Emlékszem, a zsűriben -- többek között -- Pogány Frigyes rektor és Z. Gács György tanszékvezető tanár véleményezték terveinket. A tervezéstől a kivitelezésig mindent közösen végeztünk. A hely funkciójából, adottságaiból indultunk ki (viszonylag nyomott belmagasság). Megbeszélések, rajzvázlatok, majd gipszmakett-variációk megvésése következett. A gipsz maketteket 1:10 arányban készítettük el. Általában mindhárom közös munkánkat jó hosszú tervezési folyamat előzte meg. Lépésről lépésre fejlesztettük a különböző variációkat, amíg nem éreztük úgy mindketten, hogy rátaláltunk a helyes megoldásra. Elég sokat vitatkoztunk annak ellenére, hogy a kvalitásról, a plasztikáról, koncepciós és kompozicionális kérdésekről közel állt a véleményünk. Hatással is voltunk egymásra, és úgy érzem, sokat tanultunk egymástól, különösen közös munkáink elkészítése közben. A kész, elfogadott gipsztervet milliméter pontossággal behálóztuk, az adott kvadrátméretnek megfelelően. Így kialakult, hogy egy-egy 60 x 60 x 12 cm-es kőtömbnek milyen a plasztikája, hogyan kapcsolódik a folyamatos motívumrendszerben a szomszédaihoz, milyen a bevágások mélysége. Ezután a makettet lefotóztuk, tízszeres méretre kinagyítottuk, és minden kődarabnak elkészítettük az 1:1-es motívumrajzát. A relief Plavi Stena nevű jugoszláv szürke márványból készült. Feri jól ismerte a süttői kőbányát, a kőfeldolgozó telepet, és közös munkáinkhoz a megfelelő kőanyagot neki köszönhetően tudtuk időben megrendelni és beszerezni. Nem volt könnyű és egyszerű ez az akció, de végül is sikerült, és a pontos, méretre fűrészelt kőtömböket is a munkaterületre szállítottuk.

(...) A köveket, kezdve bal szélről, négyesével raktuk mindig össze az e célra szögvasból elkészített asztalokra. Pontos összeillesztés után kezdtünk a motívum felrajzolásához és a faragáshoz, amit ú.n. sarokcsiszoló gépekkel, vágókorongokkal, majd tisztítókorongokkal végeztünk. A felület finomítását, magas fényre polírozását kb. 4 fokozatban különböző finomságú, szilíciumos csiszolópapír korongokkal értük el. Ha elkészült 4 kő, csak azokat tudtuk lerakni, amelyeknek a szomszédai is elkészültek. Ezek helyett újakat raktunk fel, miközben továbbmozdítottuk a fent maradókat, hogy lehetőség nyíljék a további szomszédokkal történő összeillesztésre, illetve összefaragásra. Mivel például a Déli pályaudvari relief 4 sorból állt, elég sokat kellett ide-oda rakosgatni a 80 kg-os köveket, míg a kb. 13 méter hosszú reliefnek a végére értünk. Egy-egy ilyen munka kivitelezése 3-4 hónapig is eltartott. Ha hagyományos vésőkkel kellett volna kifaragni, kb. 2 évet vett volna igénybe."

A mű kis részben sajnos rongálódott a felállítás óta. Felületének középső részén két helyen is nagyjából 2-3 tenyérnyi darabot törtek ki a nagy hullámok éleiből; ez a kár az anyag színe, árnyalata miatt nehezen vehető észre, ám jószerével helyrehozhatatlan.