1961–1962-ben épület fel a város akkor legnagyobb áruháza, a Hajdúsági áruház, mely később a Centrum áruházak hálózatához is tartozott. Az itt látható művet még a születésem előtt avatták, és egészen biztosan láttam is gyerekként, de egyáltalán nem emlékszem rá. Az áruházat többször átalakították. Biztosan egy ilyen alkalmával "tűntek el" belőle a művészeti alkotások. Nem csak az ezen a műlapon látható rézdomborítás, hanem a négy oszlopburkoló mozaik is. Hetek (hónapok, évek) óta keresek a fent említett alkotásokról fotókat. A forrásnál megadott cikkhez két képet mellékeltek, egyik ezé az alkotásé, a másik egy oszlop fotója volt. Úgyhogy a leírás, idézet a cikkből:

"Az áruház emeletre vezető, kétszárnyú, és kétszakaszos, szépen ívelt lépcsőfeljárója felett lévő, műkőlapokkal borított homorú falát Illés Gyula magas domborítású vörösréz plasztikája díszíti. A felülettől kissé elálló, balra forduló és lebegő mozdulatú női akt maga előtt bőségszarut tart, amelyből szőlőfürtök hullanak. Az akt csípője mögül lendületes drapéria fut fel. A mintázás leegyszerűsített, néhol merev lapokba szögletesített, de ez a leegyszerűsítés nincs mindenhol következetesen végigvezetve. A dombormű – lendületével és jelképével – mégis szépen illeszkedik bele a környezet hangulatába.
Kár, hogy nem kissé feljebb erősítették, mert így sem a földszintről, sem az emeletről nem megnyugtató a rálátás." – írja Menyhárt József festőművész, a forrásnál megadott lapban. Az írás egészen kritikus hangú volt. Még ez a domborítás "jó" kritikát kapott, így az épülethez kapcsolódó többi alkotásról ez már nem mondható el. És, sajnos ezt az értékelést vette át Sz. Kürti Katalin is, az 1977-ben megjelent könyvében.

Az épületben jelenleg az Alexandra könyváruház működik.

Az alkotás életnagyságú volt.

2021: Valamikor 2019-20 körül kiköltözött az áruházból a könyváruház, ezért évek óta üresen áll az épület. Ebben a hónapban volt a tervező építész, Mikolás Tibor születésnapjának évfordulója. Ezért a Magyar Építészkamara debreceni irodája épületbejárásokat szervezett. Egészen érdekesek voltak ezek a délutánok. Az elsőn építészek szakmai előadásokat tartottak. A másodikon nem voltam jelen, de a harmadikra, többségükben a volt áruházi dolgozók voltak kíváncsiak. Levitték a társaságot az egykori légó pincébe is. Ott találtam meg a Bőség című plasztikát. A mű, gyönyörűen felújítva, a falhoz támasztva látható, lent. Különféle feliratokat tettek rá, hogy egyértelmű legyen a mű tulajdonviszonya.

---