Az Erdészet nevű hármas csoport középső alakja egy favágót ábrázol. Öltözete a millenniumi éveket megelőző idők erdélyi divatját idézi meg, hiszen az a terület a magyar erdőgazdaság 30%-át adta, ami az akkori európari rangsorban dicséretesnek számított. Szakmája bizonyítékaként jobb kezében egy 'kétemberes' fűrészt tart, bal kezében kalapja. 'Copfos-csimbókos' hajviselete még a kor divatjának megfelel, de az ábrázolásban ez inkább a mesterség ősi voltát jelképezi.

A csoportban két nőalak is látható. Ők az erdőben való gyűjtögető tevékenység megjelenítői. Egyikük erdei gyümölcsöt gyűjtött a jobb kezében lévő fonott kosárkába. Bal kezében tölgyfa levelét tartja, aminek szimbolikus üzenete van, hiszen a tölgy őshonos fajta, hagyományosan minden részét hasznosították az állatetetéstől a csónaképítésig, az épületfa céljára történő feldolgozásig.
A másik nőalak fiatalabb, lábánál egy galambpár látható, a nő etetni készül őket. Ő a békességet, a nyugalmat, a természet szépségét keresi, ill. jeleníti meg.

Forrásként használtam Buza Péter–Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' című könyvét.

A könyv leírást ad még az erdészet korabeli állapotáról, az alig másfél évtizede életbe léptetett törvényről, amely célja az erdőkitermelés visszafogása, az erdőirtások megállítása. Egyben definiálja a 'védelem' fogalmát, így megalapozza a tudatos erdőgazdálkodás alapjait.