Ez a műlap az egyik példája annak, hogy ahol sokszor jár az ember, még akkor sem biztos, hogy meglát mindent; illetve, hogy nyitott szemmel járunk-e a világban.

Voltam már párszor a hajdúszoboszlói művelődési központban, de csak tavaly ősszel, egy fotókiállításon figyeltem fel arra, hogy a színházteremben van egy műalkotáspár.
Akkor le is fotóztam, meg a legközelebbi alkalommal is, aztán szépen megfeledkeztem róla. Jól elfért itt a fotó a gépemen, a több száz még be nem mutatott alkotás között. Idén, június első napjaiban hallottam, hogy az épület nagy felújítás előtt áll ismét; tehát most van itt az alkalom, hogy bemutassam a műveket. Addig, míg egyáltalán lehet. Ki tudja, milyen sorsot szánnak neki a felújítás után.
A két rézdomborítás gyakorlatilag nem ábrázol semmit; tisztán díszítőfunkciójuk van a geometrikus formákból megkomponált réz 'világítótesteknek'. Az előadások alatt rejtett fényt ad a színházteremnek. Illetve címe szerint ez lenne a funkciója, de a képeket elnézve a domborításokat világítják meg, és nem az alatt van a fényforrás. Hivatalosan ez a cím, de a valóságban nincs világító funkciója.