Íme Magyarország első, nem vallási témájú köztéri szobra! Története sok más műalkotásunkhoz hasonlóan viharosan kalandos:

1781-ben a Széchenyi téren (Gamba Antal kőfaragó által készített 2,5 m magas talapzaton) került felállításra a koronázási ornátusban ábrázolt, életnagyságnál is nagyobb alak, Hebenstreit József munkája. A szobrot 1849-ben „a hazafias tüntetések napjaiban” összetörték, megcsonkították. Ebben az állapotban helyezték át az akkori Buda (ma Kossuth Lajos) utcára. Innen is elbontották, darabjait később szőlőskertekben találták meg. Az 1970-es évekig ismét a Széchenyi teret díszítette. A sok megpróbáltatás közben az eredeti fej elveszett, a jelenlegit Csúcs Ferenc késztette korabeli alkotások alapján. A szobor jelenleg a Balassa Bálint múzeum tulajdona és restaurálásra vár a múzeum szabadtéri kőtárában.

A Pozsonyi Magyar Hírmondó 1781-ben így ír ízes nyelvezettel az alkotás megvalósításáról, Görgei Márton esztergomi kanonok tervéről:
„E fő-tiszteletű Pap Úr, azon alkalmatossággal, midőn Esztergombann a meghalálozott Felséges Aszszonynak utolsó tisztességére való rend-tartások, Boldog-Aszszony havának 15dik napjánn végbe vitetődnének, a város házánn Deák nyelvenn tartott ditsérő beszédjét illy fogadástétellel végzette: „Én pedig e város házának pitvarábann, a Nagy Király Aszszonynak Mária Terésiának képét fel-fogom támasztani; melly mind a maradékot a nagy Fejedelem Aszszonyra s az Haza Anyjára példaként emlékeztesse, mind pedig tinéktek e súlyos kár-vallás eránt vigasztalást szerezhessen: kevés hónapok múlva, az én költségemmel Esztergombann, a hála-adó szívnek és kegyességnek örök emlékezetű jeléül, oszlop fog fenn-állani, mellyet szemlélvén, ditsérni fogják, úgy hiszem, Esztergom városának lakosi az Istent, a ki újólag fel-élesztette vala Esztergombann született, kereszteltetett, neveltetett és az Angyali koronával meg-koronáztatott első Magyar Királynak és Apostolnak jeles tulajdonságait és ditsőségét, Mária Terézia által; ki-is úgy élt, mint Sz. István, de szerentsésebben hólt-meg, mint-sem Sz. István, a Magyaroknak maga élő képét Második Jósefet hagyván maga utánn, mellyet Sz. István Imre fia eránt óhajtott, de meg-nem nyerhetett. Mind ezt, mind pedig amazt Kristusnak e földönn lévő helytartói, nem kívánásként, hogy légyenek hanem ditséretképpen, hogy azok voltanak, Apostoliaknak nevezvén, Terésiát Istvánnal egygyenlővé tették, maga Kristus pedig menybenn egybe-fogadta. De vallyon mikor fogja, Sz. Istvánnal az Óltárokra helyheztettetve, óhajtásainkat tellyesíteni, hogy e legkegyelmessebb Aszszony-is Magyar Országnak hatalmas szó-szóllója légyen?”

Még ugyanebben az évben el is készült az alkotás, melynek november 29-i felállításáról szóló híradást is érdemes a Pozsonyi Magyar Hírmondó aktuális számából olvasni:
„Esztergombann közelebb múlt Szent András havának 29dik napjánn, ditsőült Mária Terézsia Császárné és Apostoli Király Aszszonynak fenn-maradandó tisztességére, emlékezet-oszlop emeltetett. Ez, tiszta fehjér márvány kőből Római módonn vagyon készítve, s magának azon ditsőséges emlékezetű Felségnek személyjét képzi; nehézsége pedig mint-egygy 40 mázsányi. A talpa, melly-is veres márványból való, már az előtt azon Szabad Királyi város piatztzának közepén ki-lévén helyheztetve: az említett naponn, az oszlopnak fel-állítása körül való rendtartás, következendőképpen ment véghez. Reggel 8 órakor a tanúló ifjuság, Tanítóival egygyetembe, az utánn a városnak lakossai, s Elől-járói és a Nemesség, rendes sereggel a Nagy-Templomba gyülekezének: a hol-is Horti Ignátz Prépost és Kanonok Úr a boldogult Király Aszszonynak lelke nyugodalmáért énekes Misét monda. Ennek végezetekor, Eszterházi Miklós gyalog Regimentjének egygy Osztályja Salvét löve. A templomból az egész sokaság azon renddel, minden harangoknak zengése, sok mozsárágyuknak tsattanási és jeles tábori muzsika szó közbenn, a város piatztzára méne. Ottan dob és trombita harsogása között az oszlop fel huzattaték és talpára állíttaték; a vitézi sereg azonban másodszor Salvét löve. Az utánn a város Bírája Németül, a Fő-Nótárius pedig Magyarul azon alkalmatosságra illő beszédet tarta, mellyet a Katonaság harmadik Sálvéval fel-válta. – Mind a dolognak jelessége, mind az oda tódult népnek sokasága, e napot Esztergom városának lakosi előtt, elfelejthetetlenné tette.”

Ui.: Esztergomnak van egy Terézia utcája. Ennek egyik oldalán egy elhanyagolt park fekszik. Kicsit megújítva méltó helye lehetne a restaurált szobornak! Tegyünk érte, hogy ez megvalósulhasson!

---