Még tavasszal kaptam egy listát, fényképet és hozzá tartozó leírást. Köszönöm! A fénykép szerint ez az alkotás ígéretes volt, kuriózumnak tűnt. Hozzáláttam tehát a sírhely kereséséhez. A fénykép alapján gyors választ kaptam a temető Gondnokságától, el is mentem fényképezni.
Igaz, a képen lévő bronz szobor alapján nem erre számítottam. Ott, a helyszínen meglepett, hogy a síron egy műkő alkotást látok, sajnos, nem is túl jó állapotban. Figyelmetlen voltam, a leírást teljes részletességében utólag olvastam el. Azt hiszem, ezzel együtt egyedinek mondható.

A síremlék rövid története: az alkotó előbb bronz kisplasztikát készített kiállítás céljára, ennek alapján készült édesapja sírjára a műkő változat.
'... két olyan művét ismerjük az ötvenes évek második feléből, amelyek mélyebb belső megrendülés termékei, s mint ilyeneken, nyoma sincs rajtuk a rutin legkisebb árnyalatának sem.

Az egyik az ... Apám síremléke... Az alig fél méter magas kis bronz szobor egy üllőre rogyott, ereszkedett vállú, megfáradt munkásembert ábrázol, aki kidolgozott, nagy kezeit a térdén nyugtatja. Háta hajlott, szemei sovány, csontos arcából merednek ki, tartásán, kedélyén a múlt, a tegnapi gondok letörölhetetlen nyomai. A később életnagyságban is megmintázott (...) kompozíció a pontos megfigyelés és a szigorú önvizsgálat ötvözete: a múltban formálódott és mára megöregedett apa alakjában az attól a nemzedékeket magába sűrítő társadalmi típustól búcsúzik tisztelettel a művész, akit sorsa tulajdonképpen már életében 'síremlékbe zárt'...' Tasnádi Attila: Kiss István (1982)