A Jutasi úton, a '70-es, '80-as években épült – eredetileg Felszabadulás úti – lakótelepen a város lakosságának több, mint háromnegyede él. Két négyemeletes lakóépület közötti parkban bújik meg ez a kis szobor – háttal a lakótelep és a város forgalmának.

Nyugalmat keres, nyugalmat áraszt. Érdekes, számomra meglepő, hogy az anya vonásai egy eszkimó asszonyt juttathatnak az eszünkbe. A lényeg azonban – mint a hasonló szobroknál általában – az anya és gyermek bensőséges összebújása, összetartozása. Az anya a védelem maga, szinte beburkolja gyermekét. A pici kifelé, a nyugodt, zöld park hátulsó része felé tekint az ölelés melegében.

Az alkotás anyaga: bazalt.

Forrás Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat, 1945-2010.