'Arcok, amelyek szinte maguk / gondoskodnak a keretről is, / mely vonásaiknak értelmet / ad' - juttatja az ember eszébe Marno János egyik versének kezdetét Laborcz Ferenc 290 cm magas vörösréz domborítása. Ha jól látható lenne, nem bent, a fák között, már messziről elárulná, hogy alkotójának egyik klasszikus művéről van szó, a szobrász hatvanas évekbeli modernista fénykorának jellegzetes darabjáról, mely stílusbeli egységének köszönhetően sajátosan egyúttal védjegye is annak az alkotói korszaknak, melynek része. Légies alakformálás, bábszerű, elnagyolt vonásokkal felskiccelt figura, a kézben tartott tárgyból következő mozdulatnak egyfajta expresszív értelmezése - valóságosan, felismerhetőn. Mindez Laborcz kedvelt anyagának s technikai eljárásának a segítségével előadva. Igazi remekmű, a bámészok elől rejtőzik, csak annak mutatja magát, aki igazán látni szeretné és igazán vágyik rá.

Felállítási évét valamennyi átnézett forrás másképpen adja meg, végül az Artportal dátumánál maradtam, és a cím e változata is onnan való.

A szobor témájánál fogva kapcsolódik a MOGAAC tornacsarnokhoz, ami előtt áll (ma ez a kapcsolódás a fák és az időközben megépített teniszpályák miatt már kevésbé nyilvánvaló), ezen kívül emléket állít Bauer Rudolfnak (1879-1932), a magyar sport második olimpiai bajnokának, aki magyaróvári gazdászhallgatóként, 1900. július 15-én nyert aranyérmet Párizsban (az úszó, később hírneves építész Hajós Alfréd 1896-ban két számban nyert aranyat).

Köszönöm Vécsei Rita Andreának a szobor bemutatásához nyújtott segítségét. Hogy ez a segítség mégis miben állt, lásd a kapcsolódó linket.