Váci Mihály /Vitál/ 1924–1970

Költő, író, műfordító, esszéíró, publicista, országgyűlési képviselő; az Új Írás szerkesztője.

A kb. két méteres mészkő oszlop négy oldalán harminchárom faragott arc látható, amit Nagy Sándor szobrászművész készített. Nagyon hasonló arcokat készített a művész a Tatai Művelődési Házba látható domborművekre http://www.kozterkep.hu/~/15130/_dombormuvek_tata_nagy_sandor_1970.html?l&nr=1

Váci Mihály: Zsoltár

Legyen áldott a Te neved,
melytől most is remeg az éj.
Áldott legyen a szégyened,
amelybe elrejteztél.

Magasztaltassék a Te neved,
és arcodon a mályvák,
és első pirulásodat
angyalok zavartan imádják.
Áldassanak örök mámorral
s felujjongó idegek,
és első remegéseid értem
megszenteltessenek.

Kegyelmed, mellyel hozzám voltál,
legyen az égben kedves,
s amivel Te megáldottál engem,
legyen malaszttal teljes.

Szenteltessék meg ajkadon a csók,
fénylőbben mint az ostya,
és sóhajaid áhítatát
zarándok sereg áhítozza.
Gyönyörű felkent arcodat
templomi zászlókra hímezzék.
Imádják ölelésed
kitárt-kar keresztjét.

Testedre hintessék liliom,
s amerről jöttél – pálma.
Csipőidet szentelt olaj
avassa, lehelje ámbra.

Homlokodra glória nyíljon;
galamb lebegjen, hol ledőltél
hol ég felé fordult az arcod,
a helyet imádja örök tömjén.

Magasztaltassék az idő,
zümmögje zsoltár.
Legyen kápolna e helyen,
épüljön testednek oltár.
Harang remegje majd tovább,
mit bennem elringattál.