Szabó Pál (Biharugra, 1893. április 5. – Budapest, 1970. október 31.) regényíró, politikus, elbeszélő mészkő büsztjét magas hasáb posztamensen állították fel az iskola földszinti folyosóján, a főbejárattól jobbra.

'1930-ban Móricz Zsigmond a Nyugatban elragadtatott cikket írt egy új íróról, akit a falu küldött, aki a parasztság életének új és szép hangú kifejezője. Ezzel a lelkes köszöntéssel Móricz az irodalom kellős közepébe léptette Szabó Pált. Nem lehetett nem figyelni rá. Elvárták nagy lendülettel kibontakozó életművét, és ő eleget is tett a várakozásoknak a társadalmi felelősségtudat és a könnyeden áradó mesélgetés sajátos egységével, amely oly jellemző íróművészetére.

Szabó Pál természetesen, helyzeténél fogva, a népiek írói táborának lett fontos alakja, s jelentőségét aláhúzta az az irodalmi értékelés, hogy az urbánusok is, ha olykor fenntartásokkal is, de kezdettől fogva mindvégig elismerték tehetségét és igazi író voltát. Mivel aki olvasta, nem tudott szabadulni elbeszélő varázsától.' Forrás: http://mek.niif.hu/01100/01149/html/szabop.htm