Az 1828-ban épített présház falán tábla őrzi a költő, író, irodalomtörténész, műfordító emlékét. ^[3] Az emléktábla szövege:
“Babits Mihály őseinek / présháza / “Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház, / mely előtt ülve ha szertenézem / dallá ringott bennem kétség és láz...” / A költő születésének 120. / éfordulójára /
2003”.
A szőlőt Babits nagyapja vásárolta meg az Angyal családtól az 1850-s években. Nagyanyja, Cenci néni tanyája előtti malomkövön születtek nagy versei és a Halálfiai jelentős része.
A szőlőhegyről írja:
“A lélek nem a jelenben él, hanem kiterjedése van az időben, mint a tárgyaknak a térben [...] Bevonulok fehér paripán a múltba, és visszafoglalom a szekszárdi dombokat. Változó és véletlen ködfátyolképekről nincsen itt szó többé: itt érek valamit, ami már semmiképp se véletlen. Ez volt az ősréteg, ez köt össze apáimmal, a pincéző, kvaterkázó s Vergilius szerint szüretelő kaputos magyarokkal [...] A szekszárdi szőlőhegyről messze látni. Gyermekkorunkban arra voltunk büszkék, hogy szép időben Kalocsáig is elláttunk, a Duna fényes szalagján túl, [...] még talán tovább is. Igazában még távlencse nélkül is sokkal tovább láttam. Az egész régi Nagy-Magyarországot láttam arról a dombtetőtől, mint egy tág kerek udvart a tanyánk körül, melynek egy kicsi, de nyájas szelete ez az aprócska szőlőbirtok, a sorompóig s a nagyanyám-emelte kőkeresztig. A szőlő egyik fele azóta már idegeneké [...] Nekem azonban a szőlő ma is a sorompóig és a keresztig tart.” ^[1]

——-
2022. aug.:
“Eladó a magyar irodalomtörténet egy darabja, Babits Mihály családjának tanyája!” (hírdetések)
Az emléktáblát lebontották.
A kerek kőasztalt megtaláltam: a Babits-ház udvarában van.
^{[2] [4] [5]}

Babitsról bővebben:
Vendel-Mohay Lajosné: 'Áll a régi ház még...'. Szekszárd, [Béri Balogh Múzeum],1998.

---