Kovács Margit keramikusművész életében alkotásainak egy részét Szentendrének ajándékozta. Az ország egyik leglátogatottabb kiállítása 1973-óta ez a gyűjtemény.
A múzeum bejárata a Vastagh György u. felől van. Felmerült az épület bővítése különböző létesítmények hiánya miatt. 2008-ban eredményesen pályáztak.

Kocsis József építész tervei alapján, pályázaton nyert pénzből elkészült az épület a Görög u. felé, amit 2011. 01.13. adtak át.

A téglavörös kerámialapokból álló homlokzatot az építész álmodta meg, és tervezte, kivéve az öt díszítő kerámialapot, aminek az elkészítéséhez szentendrei szobrászokat kért fel. A méret volt csak adott, minden megkötés, előírás nélkül készültek a díszes elemek a ház homlokzatára.

„A kerámia, mint anyag Kovács Margit munkásságára utal, az elemek átlós tagoltságát a szomszédos kora reneszánsz ház díszítése határozta meg (a kváderkeretet jelző falfestésből plasztikusan megformált burkolólapok készültek), a nyílások kőkeretei és az attikafal párkányzata pedig a szomszédos műemlék polgárházak homlokzati tagozatait idézik.' Építészfórum, 2011.február 22.

Konzultáltak a művészek, öt dísz volt a terven, Asszonyi Tamás két képet, míg a többiek egy-egy kép készítését vállalták. Agyagból készítették el a műveket, a kiégetést a többi homlokzati elem legyártásával együtt az építész intézte.

120 db 50x50 cm méretű lap borítja a homlokzatot, ami Zakar István keramikus művész közreműködésével a Keramikum Kft-nél készült.

Aki arra jár, és nem csak néz, hanem lát is, annak meg kell állni az épület előtt, és ha már megállt és megnézte, nem tudja elfelejteni. Színével, jellegzetes kerámia burkolatával és díszeivel, egy olyan egyedi külsőt kapott az épület ami, vagy tetszik, vagy nem, annak, aki látja.

Nekem tetszik.