A múlt hét pénteki napom kicsit mozgalmasan alakult. Reggel irány Dömösről Dobogókőre, a Rám-szakadékon át. Olyan utat választottunk, hogy két órára értünk föl a turistaházhoz. Negyed óra múlva fel kellett szállni egy buszra, amelyik levitt bennünket Pomázra, hogy onnan eljussunk Szentendrére. A hétvégén voltak a VII. Szentendre éjjel-nappal nyitva című rendezvénysorozat programjai. Elsőre, a csomagmegőrző ügyében nullásra vizsgázott a város nálam. Se a buszpályaudvaron, se a HÉV állomásán nincs ilyesmire lehetőség. Ez csak egy kicsit furcsa tény, mert a kisváros főként az idegenforgalomból él, létezik. Úgy látszik, azokra nem számítanak, akik tömegközlekednek...

Így aztán kicsit sétálgatva a belvárosban, le is tettem arról, hogy másnap majd visszamenjek. Már épp a buszmegállót kerestük, amikor megláttam ezt az épületet. Azt hittem, valami iskola, mert az idegenforgalmi térképen nem volt jelölve, mint látványosság. A többiek el is sétáltak mellőlem, mondtam, hogy szaladok utánuk pár percen belül.
Aki járt már ebben a könyvtárban, és tudja, hogy mit rejt az épület belső tere, még az is meglepődhet azon a hatáson, ami a hatalmas, arany színű alapokon álló emberi alakok láttán tör rá. Beléptem, és először csak álltam a kapuban, és hirtelen eszméltem föl, hogy amit látok, az egy hatalmas, 300 x 1100 cm nagyságú Barcsay Jenő-mozaik. Láttam már képen az alkotást, és biztos voltam benne, hogy a szoborlapon valaki már lefotózta, és szerepel is nálunk. Úgyhogy elnézést: tudom, nem szabad lett volna vakuzni, de a képeket csak magamnak csináltam. Itthon vettem észre, hogy nincs fönt az oldalon. Miközben vadul kattogtattam, és csináltam vagy húsz fotót három percen belül, odalépett hozzám egy férfi, és a kezembe nyomott két képeslapot, ami egyben a könyvtár reklámanyaga is.
Már a buszon eszméltem föl, és eldöntöttem, hogy másnap ismét elmegyek, és folytatom a szentendrei programokon való részvételt, és ismét betérek a Pest Megyei Könyvtárba. Bőrönd, hőség és egy heti cucc ide, vagy oda.

'Barcsay élete fő művét Szentendre város megbízásából Szentendre részére készítette. A monumentális mozaik (300 x 1100 cm) a szintetizáló alkotások közé tartozik. A műben a korábbi periódus térlogikája belső ritmustól szervezett kolorittal párosul, a háttéri arany egybefogja a színritmusba komponált, konstruktív figurákat és a szentendrei épületek jellegzetes formavilágát. A mozaikban találkozik az érzelemgazdag líra és konstruktív szellemű absztrakció, mindezt a mélybarnák, okkerek, világító zománcos pirosak-bordók választékos, puha színvilága hevíti át.'

Ez a leírás olvasható az alkotás előtti táblán. Ott, a helyszínen nem olvastam el, csak a fotón látom most a szöveget, és másoltam be ide. Nem tudom, ki írta; nem nevezték meg a forrást. Úgy hiszem, nem maradtam le semmiről, hogy nem töltöttem vele az időmet ott. Egy átlagos könyvtárlátogató, akinek nincs művészeti ismerete, meg sem érti, hogy mit szerettek volna vele közölni. Ennyire művészeti szakszöveget talán értelmetlen odaírni az alkotás mellé...