A főtéri Szent Mihály-templom nyugati főbejárata elé állíttatta fel 1747-ben, a pestisjárvány elmúltával Bíró József akkori plébános ezt az impozáns barokk fogadalmi kaput. Egy bajor szobrász, Johannes König készítette. A kapu két oldalán különböző kisebb házak épültek, melyek sora körbefogta a patinás neogótikus templomot.
1898-ban határozat született a templom környékének rendezéséről, és a Főtér átalakításáról. A templom körüli, addig többnyire kereskedelmi célokat szolgált házakat lebontották, és így a régi, barokk kapuzat magára maradt. A városvezetés elhatározta, hogy a kaput elbontják a tér kiszélesítése miatt, és újra felépítik a város déli külvárosában (egykor különálló Szentpéter falu) álló Szent Péter és Pál-templom elé. Ez meg is történt, de csak a szobrokat helyezték át új kapuzati pillérekre, a régi barokk díszítésű pilléreket nem szállították át. Az eredeti kapu nagyobb volt, mint amit 1899-ben újjáépítettek.
A szoborcsoport hét darab, lépcsőzetesen elhelyezett, a barokk korban közkedvelt szent szobrából áll, legfelül Erdély védőszentjének, Szent Mihály arkangyalnak a gonoszt legyőző alakjával. A középső kapubejáró íve fölött pedig egy mélyített dombormű található, egy fekvő női szenttel, egy koponyával a kezében (nyilván a földi élet végességére emlékeztetve), és egy alatta lévő kartuson egy latin nyelvű felirat alatt az építési évvel, vagyis 1747.
A kapuzatot egy 1944 októberi gránátrobbanás részben megrongálta, és átfogó restaurálás azóta sem történt rajta. Az 1980-as években a kapuzat és a mögötte levő neogótikus templom (középkori alapokra épült 1848-ban) körül tömbházsorokat építettek, vagyis a Mărăști lakótelepet. Ebben a zsúfolt, forgalmas környezetben a fent leírt műemlékegyüttes nyugalomra intő, esztétikus képet nyújt.

---