Ligeti Miklós – bár volt a Várbazárban műterme – a századfordulót az országban másodjára alapított Szolnoki Művésztelepen töltötte. Jó barátokra talált, többek között Mihalik Dániel festőművész személyében.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mihalik_D%C3%A1niel
A portré 1902-ben készült, bizonyára egy délutáni beszélgetés során. Jellegzetesen Ligeti-munka, a gyorsan felhordott agyagból a leginkább lényeges részeket dolgozta ki, az arckifejezést, a szemet és a gesztust, mert ezek fejezik ki legjobban a modell hangulatát. Ligeti azt vallotta, hogy ha egy portré nem készül el fél óra alatt, akkor le kell az agyagot tolni az állványról, és frissel lehet elölről kezdeni, mert annyit változik a modell ennyi idő alatt, hogy az már egészen más ember. Ez a portré úgy tűnik, időn belül készült.
Ez vagy egy másodpéldánya a Szolnoki Művésztelep udvarán állt, majd elpusztult, de ezt külön műlapon ismertetem.