Domonkosfa román-kori katolikus temploma a falutól délre eső dombháton, a katolikus temetőben áll. A falu lakói túlnyomó többségükben magyarok és evangélikusok, a katolikus templomot csak ritkán használják.
A mai Domonkosfát két, a XIX. század végéig különálló település alkotja, Bükalja, amely a történelmi Őrség 18 falujának egyike volt, és maga Domonkosfa.
A templom történetéről több tanulmány is íródott, ezek mindegyike kitér a kaputimpanonra is. A domborművel részletesen és alaposan foglalkozó Bogyay Tamás a rendelkezésére álló források hiányosságai miatt a templomot egy 1208-ban szereplő Szent Venceszláv-templommal azonosította. (Bogyay Tamás: Der Löwe, mit dem Kreuz, 1959)
Azóta a történeti kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a Szent Venceszláv-templom innen mintegy három kilométernyire, Kercaszomor területén, az ún. Pusztatemetőben állt. Az 1700-as évek végén lebontották, ma már csak az alapjai láthatóak. A domonkosfai templom néhány évtizeddel fiatalabb és eredetileg Szűz Máriának szentelték. A reformáció után az új védőszent Szent Márton lett. Ma pedig két patrónusa van, Szent Márton és Szűz Mária.
A déli kapubejárat felett nem a megszokott Agnus Dei (Isten báránya) motívumot látjuk. A bárány helyére egy másik állat került: oroszlán, párduc, esetleg farkas? A kutatói álláspontok eltérnek.
Figyelemre érdemes a bélletes kapu sárkányos oszlopfejezete is.