"Buda Ernő (Sopron-Brennbergbánya, 1921. június 23. – Nagykanizsa, 2005. február 8.) gyémántdiplomás bányamérnök, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára, a Gazdasági és Műszaki Akadémia korábbi tanszékvezetője, Eötvös Loránd-díjas"

"Buda Ernő több mint 60 évet dolgozott az olajiparban, az iparág hazai születése óta többször is újra kezdve karrierjét.
A II. Világháború után a háborúban elhurcolt fúróberendezéseket őrzi Németországban. Aztán a Lovászi, nagylengyeli, bázakerettyei majd az alföldi olajmezőkön" bányamérnök. 1956-os tevékenységéért halálra ítélik, "pedig ő még úgy hitte, Kossuth-díjra is érdemes lesz, amit a gépek megőrzéséért tett a forradalmi napokban. A siralomházat túléli, s két év raboskodás után szabadul. A hatalom emberei úgy gondolják, hogy az olajkúttüzek oltásánál nem sok vizet zavar, de itt is nagyot alkot, s elévülhetetlen érdemeket szerez a magyar kitörés-elhárítási rendszer létrehozásában. A hazai nagy, emlékezetes olaj- és gázkitörések – Algyő, Zsana, Nagylengyel, Pusztaszőlős – elhárításánál mindegyikén nélkülözhetetlen a szakértelme, amelyet nemzetközi elismerés övez."
Forrás: http://hvg.hu/itthon/20050212budaerno

Buda Ernő bányamérnök 5/4-es életnagyságú bronz mellszobra 155 cm magas műkő posztamensen van felállítva.

---