A gimnázium ebben az évben (2012) ünnepelte épülete átadásának 120. évfordulóját és egyben azt is, hogy gróf Festetics Pál 240 éve alapította az intézményt (ld. a kapcsolt műlap domborművét).

1997-ben, a névadó halálának 100. évfordulóján két mellszobrot helyeztek el az épület 'aulájában', ezek egyike Vajda Jánost ábrázolja. Az információt Marton László honlapján fedeztem fel, az alkotó életrajzi adatainál http://www.martonlaszlo.hu/meletr.htm

Vajda János (1827–1897) költő, hírlapíró, a Kisfaludy Társaság rendes tagja.
'Vajda életműve sokoldalú, gazdag. Számunkra legjelentősebb a költészete. Vajda keserűségének egyik oka az volt, hogy kenyérgondjai újságírói robotra kényszerítették, elvonták a lírától (...)
Közéleti, s még erőteljesebben szerelmi, természeti, filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétől. A valláserkölcsi megfontolások idején megteremtette a felfokozott érzéki vágy líráját; az egzaltációig (hevesség, szenvedélyesség) merészkedett, álmokat, látomásokat festett. Feltárja útkeresését a keresztény, pozitivista, materialista, panteista felfogások között, s mindezeken túllépve, vívódva végző kételyeivel. Nyelve, képei eredeti személyiségre vallanak, aki vállalta a túlzást, a szélsőséges megfogalmazást, nagyarányúságot. A romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus előfutárának bizonyult. Ady joggal látta benne elődjét.' Forrás és további információk (Wikipédia): http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajda_J%C3%A1nos_(k%C3%B6lt%C5%91)

Az 'aula' sajnos összezsugorodott, vagy áthelyezték az alkotást. A kapun belépve, bal oldalon látható. A fényviszonyok viszont sajnos nem voltak a legmegfelelőbbek a fényképezéshez.