Az erdélyi népi író Nagy István (1904-1977) méretes síremléke a Házsongárdi temető felső részében található, közel a Brassai Sámuel emlékműhöz. Nagy István egyszerű munkáscsaládban született Kolozsváron. Az elemi iskola ötödik osztályát félbehagyva asztalosmesterséget tanult. 1920-ban a gyufagyárban inassztrájkot szervezett, munkásként dolgozott a városban és Románia más városaiban. Első írásait a Szolidaritás c. időszaki munkáslap (1931) közölte, majd a Gaál Gábor szerkesztette Korunk is megjelentette cikkeit. 1933-34-ben sógorával Józsa Béla közíróval együtt szerkesztette és írta az Írjatok! című kommunista szépirodalmi lapot. Munkásmozgalmi tevékenysége következtében megjárta Jilava és Doftana börtöneit. 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, majd az olténiai Caracalba internálták. 1943-ban részt vett a szárszói konferencián. 1945-ben főszerkesztője volt a Képes Újságnak, 1945 után a Román Munkáspárt kolozsvári tartományi bizottságának tagja lett, majd nemzetgyűlési képviselő. 1948-1952 között a Bolyai Tudományegyetem tanára és rektoraként működött. 1952-ben felfüggesztették párttagságát azzal az indokkal, hogy együttműködött a fasiszta népi írókkal. 1954-ben rehabilitálták, 1955-ben állami díjjal tüntették ki.
1936-ban Özönvíz előtt című drámájával díjat nyert az Erdélyi Helikon pályázatán. Munkatársa volt a Magyar Csillagnak, a Kelet Népének, a Szabad Szónak és a Népszavának.
Pályájának és műveinek megismertetéséhez jelentős mértékben hozzájárult Abafáy Gusztáv.

---