A neves erdélyi költő Reményik Sándor (1890-1941) születésének 110-ik évfordulóján rendezett emlékünnepség keretén belül avatták fel mellszobrát a főtér közelében lévő evangélikus templom illetve püspökség udvarán. A lírai transzilvanizmust képviselő Reményik evangélikus felekezetű volt, és az itt álló templomot is többször látogatta.
Kolozsvári jogi tanulmányait szembetegsége miatt nem fejezte be, 1916-tól csak az irodalomnak élt, 1921-től a Pásztortűz c. lap főszerkesztője lett. A két világháború közötti, kissebségbe került erdélyi magyarság egyik érzékeny, a nemzeti öntudatot előtérbe helyező költőjévé vállt. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja volt, 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben posztumusz a MTA nagydíjával ismerték el munkásságát. Munkásságát a szocializmus éveiben teljesen mellőzték, költeményeinek reneszánsza 1990-től indult új útra.
Ezt a mellszobrát Vágó Gábor (1894-1968) kolozsvári majd később Szegeden élt művész, még a költő életében megmintázta, de csak utólag lett a gipszplasztika bronzba öntve és kültérben elhelyezve.

---