Leírás innen: http://www.visegrad.hu/content/vishirek/vh2008.pdf
Visegrád újság 2008, szeptemberi száma Írta: Scheili Béla:

"1948-ban az 1848/49. évi dicső szabadságharc tisztelgő megemlékezéséből Visegrád is kivette részét. A centenáris évfordulóra az országos felhíváshoz csatlakozva, a helyi Nemzeti Bizottság kezdeményezésére emlékművet emelt. Az emlékművet akkor Visegrád templomterén, pontosabban a Rév utca tengelyében, ,,élével” a Duna felé, a Fő utca járdájától kb. 3–4,5 méterre állították fel. A témát érintő megmaradt levéltári anyagokból, a Pest Megyei Levéltárban sajnos nem derült ki, hogy az emlékművet ki tervezte. Az viszont bizonyos, hogy Nádler Jakab kőműves (apám unokaöccse) építette fel. Akkurátus munkáját ugyanis nem egyszer, órák hosszat bámultam nagy kíváncsisággal, Visegrádon nyaraló 11 éves gyerekként.
A község jegyzőségének 1760/1948. szeptember 3-án kelt meghívóiból kiderült, hogy az avatóünnepségre szeptember 8. napján délelőtt 11 órakor került sor. (Az ünnepi beszédet feltehetőleg Nagy Bódog országgyűlési képviselő, Visegrád Nemzeti Bizottságának elnöke tartotta.)Az ünnepségre meghívót kaptak: a miniszterelnök (Dinynyés Lajos), a főispán és az alispán úr, államtitkárok, a demokratikus pártok (Magyar Dolgozók Pártja, Független Kisgazda Párt és a Nemzeti Paraszt Párt) vezetősége, a Szabadságharcos Szövetség, a szomszédos községek elöljáróságai és több magánszemély. Benke József vezetőjegyző a Járási Rendőrkapitányságot (Szentendre) arra kérte, hogy az ünnepség idejére a Fő utca forgalmát az ünnepség helyét a Zách Klára közön és a Széchenyi utcán keresztül irányítsa el. (Tudni való, hogy a 11. sz.-ú országút akkor még a Fő utcán keresztül vezetett; a Duna-partra csak 1964 körül lett ,,kihelyezve”.)
Az avatás rendezői az ünnepségre az érdeklődő lakosságot és a meghívottakat beleszámítva mintegy 1500–2000 személy jelenlétére számítottak, ezért a rendőrséget megfelelő járőrszolgálat biztosítására is kérték. A járási főjegyzőnek írt sorokból az is kitűnik, hogy a Nemzeti Bizottság döntése értelmében politikai vonatkozásoktól mentesen kerül az ünnepség megrendezésre, és utána a vendégek ünnepi ebédre hivatalosak.
Ami az emlékmű-avatóünnepség politikai vonatkozásoktól mentességét illeti: feltehetőleg – és ezt szívből remélem, hogy akkor még valóban úgy, a demokrácia jegyében, politikai sárdobálásoktól mentesen, kizárólag a szent szabadságharcot dicsőítve zajlott le.
Ám egy érdekességet hadd említsek meg: az adott időben – két nappal a szóban forgó ünnepség előtt, 1948. szeptember 6-án közzétették a belügyminiszter (Kádár János) 288009/1948. sz. rendeletét az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) felállításáról.
Később, 1964/65. körül a centenáris emlékművet a Rév utcából át kellett helyezni új, a mai helyére, a Széchenyi térre, mivel a Duna-parton futó új, 11. sz.-ú országútról jövő, a várba vezető Panoráma út létrehozásával (1965) megnövekedett forgalmat akadályozta volna. Az új helyzet következtében két emlékmű nyújt egymásnak oltalmat: a Millenniumi és a centenáris.
Scheili Béla (Budapest)"

Az emlékművön nincs szobrászati alkotás, de ott áll, és gyanítom, még sokáig ott is fog állni Visegrád egyik terén. Nincs útba senkinek, mert egy félreeső helyre tették: és legalább van egy tér, ahol március 15-én ünnepelhetnek a helyiek.