Rendhagyó alkotás, rendhagyó beszámoló.
Győrbe készültem. A Wehner könyvben szinte véletlen esett a pillantásom erre a szoborpárra, kiírtam az adatait. Hely: Bencés Gimnázium. Innen elirányítottak a rendházba azzal, hogy csak ott van kulcs. Nem pontosan értettem az összefüggéseket, de átmentem. A portán várni kellett: a 'Perjel nem veszi fel a telefont' (de más illetékes sem volt elérhető). Egyszer csak behívtak. Az ajtó túloldalán egy idős úr és egy fiatal hölgy várt, próbálták tisztázni, mit is szeretnék. Ennél egyértelműbb segítő szándékot még nem érzékeltem.

Hamar kiderült, az idős úr (pontosabbat nem tudok), a rendház lakója. Ő feltétlenül meg szerette volna mutatni nekem az angyalokat. A 'Makovecz kápolna' /mondta/ az a hely, ahonnan láthatók. A városból – ahogy ő tudja – egy pont kivételével nem. Ahogy a második emeletre értünk, megjelent egy úr, mint kiderült, maga az Igazgató. Szívélyesen invitált, kísért a kápolna felé. A legnagyobb bizalomnak értékeltem, egyedül mehettem fel. Nem tudtam, mi vár rám, de ha Makovecz tervezte a kápolnát, meg kell nézni.

Belépve a jól azonosítható stílusjegyeket láttam. A padlástérben kialakított kápolna az oltár és a hívőknek fenntartott hely közötti rész felett, felülről kapja a fényt egy üvegpiramison keresztül. Alatta állva felnéztem és megláttam az angyalokat. Két oldalt állnak hosszú kabátban, nyugalmat árasztva tekintenek le az ott lévőre.

A kápolnát tehát Makovecz Imre tervezte, de ahogy elmondták, a szobrokat is, amik kivitelezésére kapott megbízást a szobrász.

Mikor végeztem a fényképezéssel és a csodálkozással, visszafelé indultam. Újra találkoztam az idős úrral, aki még elmondta, hogy az egyik angyal arca és keze arany, míg a másiké ezüst. Ő – annak idején, a tervezővel beszélgetve – az arany színt Szűz Máriához, az ezüstöt Jézushoz kötötte. Biztatott, nézzek utána az Ó-Szövetségben.
Másrészt elmondták, hol van az a pont, ahonnan az utcáról is fényképezhetőek az angyalok. Indultam is, kerestem. A győri Nemzeti Színház épülete előtt pásztáztam abba az irányba, ahol a kápolna lehetett. Az eredményt a két utolsó kép mutatja.

A fényképekhez: nem tudom, milyen lett volna napsütésben. Akkor éppen mély-szürke felhők rontották az esélyeket. Ugyanakkor a kukucskáló angyalok mintha sejtelmesebb hátteret kaptak volna ez-által.

Hír lapzártakor: 'A tervező ezt az ábrázolást Wim Wenders két nagysikerű filmjéből filmjéből merítette: a Der Himmel über Berlin - Berlin fölött az ég (1985) és az In weiter Ferne, so nah! - Távol és mégis közel (1993) című alkotásokból. Az angyalok - az emberek láthatatlan, észrevétlen segítői - csak úgy ott állnak mellettünk a mindennapokban... ' A gimnázium honlapjáról: http://www.czuczor.hu/diakkapolna