Ligeti Miklós – bár volt a Várbazárban műterme – a századfordulót az országban másodjára alapított Szolnoki Művésztelepen töltötte. Ennek konkrét oka az, hogy itt talált akkora helyet, hogy elkészítse az Anonymus köztéri változatának mestergipszét, és öntvényét. Jóbarátokra talált, többek között Hegedűs László (1870 – 1911) festőművész személyében.
Hegedűs Lászlóról: http://www.mke.hu/lyka/09/062-069-hegedus.htm
1913-ban a Művésztelep 10 éves jubileumán tartott ünnepségeken a telep parkjában több szoborportrét avattak, többek között a korán elhunyt Hegedűs László büsztjét, melyet az alkotó, LM leplezett le.
A portré 1902-ben készült, bizonyára egy délutáni beszélgetés során. Leginkább lényeges részeket dolgozta ki, az arckifejezést, a szemet és a gesztust, mert ezek fejezik ki legjobban a modell hangulatát. Ligeti azt vallotta, hogy ha egy portré nem készül el fél óra alatt, akkor le kell az agyagot tolni az állványról, és frissel lehet elölről kezdeni, mert annyit változik a modell ennyi idő alatt, hogy az már egészen más ember. S ő a hangulatot, pillanatnyi benyomást, impressziót kereste. A szobor sikeresen szerepelt a Nemzeti Szalon 1903 (?) tavaszi tárlatán.
A művésztelep a szolnoki Vár területén épült, melyet a Románok 1919-ben szétágyúztak. A telep is maradandó károkat szenvedett, de a szobrokból semmi sem maradt. A szoborról azóta tudomásunk nincsen, bizonyára elpusztult.
Felhasznált irodalom: Kaposvári Gyula: Művészportrék, szobrok a Szolnoki Művésztelepről (1984)