„Az első képzőművészeti vándorkiállítás” címmel, egész hasábos cikkben számolt be 1906. szeptember 20-án a Magyarország című napilap; az Egri Városháza termeiben induló nagyszabású vállalkozásról. 200 festmény, és egy nagy teremre való szobor kelt ekkor útjára; köztük Ligeti Miklós: Ártatlanság című carrarai márványból faragott 1/1 mérető féldomborműves leány portréja.
A szobor szelíd bája, művészi kvalitásai mellett több okból is érdekes.
- A modell LM testvérhúga, Rózsi, akiről ezen a gyermekkori portrén kívül csak még két ábrázolást ismerhetünk, pedig mint látható, nagyon szép lány volt.
- A második tudnivaló, mely ellentmondani látszik előbbi állításommal, hogy a temesvári Sailer emlékmű álló virágcsokrot tartó mellékalakjának ő adta a figuráját, de mint az egyértelműen látszik, egy időben készült mindkettő, melyet a szignó dátuma is bizonyít.
- Ligeti méltatói gyakran nevezik őt „festői” szobrásznak. Azért, mert olyan plasztikai megoldásokat választott, melyek fokozott fény-árnyék élményt biztosítottak. Ezt nem csak a kevéssé fontos részek sprőd felületkezelésével éri el, hanem ötvözi a hagyományos szobrászati ábrázolást a domborművek adta lehetőségekkel. Hátteret ad annak, melyen a rávetülő árnyékkal egészíti ki a kompozíciót. A semmiből kinyúló, rendkívül finoman kidolgozott, kifejező gesztussal ábrázolt kézfejekkel itt is, és számtalan portréján fejez ki a testbeszéd eszközével közvetített érzelmeket.
- Ez azon kevés szobrainak egyike, melynek a nemes anyagból készített hivatalos verzióján kívül, megmaradt a mestergipsze is. Igyekeztem a képeket úgy összeállítani, hogy mindkettőről a kép azonos szögből készüljön. Sajnos a világítást nem tudtam befolyásolni, de teljesen más hatású a két plasztika, pedig ugyanaz mindkettő, csak más munkafázisban van éppen.
- Végül a legjobb hír, hogy a hajdani kiállítás megnyitóján Katinszky Gyula kanonok – a kiváló műbarát és gyűjtő - a kiállítás első percében lefoglalta a szobrot. S azóta az Egri Érseki Palota lépcsőházának második emeleti fordulóját díszíti.