A Díszkönyv című alkotás lapjain azon volt diákoknak a nevei olvashatók, akik az itteni falak között szívták magukba a tudást, tanáraik segítségével és saját akaratuk, kitartásuk folytán tehetségükkel elért eredményeikkel bizonyítottak, valamint közéleti személyekként az ország életét előbbre vitték.

A mészkőlapokkal burkolt talapzaton Fodor András Kossuth-díjas költő Az iskola udvara (A kaposvári gimnáziumnak) című verséből vett idézet olvasható:
'... honnét világra szabadult a sorsunk
szorongva érlelt egyszeri kalandja...'

A könyvében lévő neveket olvasva előttem van:
Rippl-Rónai József festőművész piros sapkában, ahogy önarcképén oly sokszor láttam.

Takáts Gyula Kossuth-díjas költő, író, műfordító, aki a Berzsenyi parkban hátratett kézzel sétálva egy újabb rímet farag, és arcán az elégedettség látszik.

Szinte hallom Szász Endre festőművészt, akit a világ megismert egyéni stílusáról, ahogy a gyerekek érdeklődését a szépre igyekezett irányítani dedikálás közben.

Sorolhatnám tovább...
Örülök, hogy készült ez az emlékmű.

Emlékeztet a könyv táblája és gerince a régi könyvekére. Régen a Bibliába írták azokat a neveket, évszámokat, eseményeket, amelyeket fontosnak tartottak és az utókornak szántak, gondolva arra, hogy a könyv szent dolog, vigyázni fognak rá mindig.

Kívánom, hogy erre a „könyvre” is vigyázzon mindenki.

A kaposvári gimnázium találkozásai a történelemmel: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/a-kaposvari-gimnazium-talalkozasai-a-tortenelemmel-421145