Nepomuki Szent János a folyók, tavak, hajósok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon; 1340-ben született Csehországban. Pap lett, majd a prágai udvarban kanonok, IV. Vencel király feleségének gyóntatója. A legenda szerint egy ízben a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására. Mivel azonban semmi módon nem ért célt, a Károly hídról, a Moldvába ölette (1383). A prágai Szent-Vid templomban temették el, ahol a XVI-XVII. századtól kezdtek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. Szentté avatását kérték, mely 1729-ben meg is történt. Igen rövid idő alatt népszerűvé vált. Szobrai Közép-Európa szerte elterjedtek, különösen vízparton, hidakon. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják.
Lellére báró Majtényi György özvegye, Sztrányay Julianna révén került ide a homokkő szobor, 1797-ben. Alkotója ismeretlen. A Majtényí – Sztrányai házaspár a Felvidékről származtak, és jelentős Tót nemzetiségű jobbágyot telepítettek le Lellén. Bizonnyal nekik akartak kedvezni a rokon nemzet szentjével.
A szobor eredetileg a Kis utca végén állott, melyet ma Szövetség utcának neveznek. A telekalakítások során egy ingatlan területére került, innen helyezték mai helyére, a kishegyi út leágazásához, alapos restaurálás után, nagyon jó helyre.