Az első utazásom, amióta szoborlapozok, amikor egyáltalán nem néztem utána, mit lehet majd lefotózni, mibe botlok bele.
Győri vendéglátóink megmutatták a várost, és az első hely volt a székesegyház, ahol számomra több kincs is rejtőzött.
Apor Vilmos vörös márványból készült szarkofágja mögött láttam meg a csodaszép hímeskövet. Sajnos elég sötét volt odabent, nálam meg nem volt fotósállvány. A képek nem tökéletesek, ezért, ha valakinek vannak, lesznek jobbak, készséggel kitörlöm a zajosakat. Talán valamit mégis sikerül itt, ezen a műlapon bemutatni a fülkében körbefutó hímeskőből.
Apor Vilmost http://hu.wikipedia.org/wiki/Apor_Vilmos eredetileg a karmelita templom kriptájában temették el. A Boldogfai Farkas Sándor által készített tumba is 1948-ban készült el, de a székesegyházban csak 1986. május 23-án helyezték végső nyughelyére a püspököt.
A karmelita templomról szóló wikipédiás oldalon viszont nem említik meg ezt a tényt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Karmelita_templom_(Gy%C5%91r) Tudom, hogy nem jó a link; majd javítom, ha az "Ő" probléma megoldódik.)

Szerintem vétek volt ebbe a szűk fülkébe tenni a szarkofágot, és eltakarni a hímeskövet, aminek nagy része így egész egyszerűen láthatatlanná vált. Természetesen illetlen dolog lett volna elkezdeni ott bújkálni, és megnézni a síremlék mögötti részt. A szignót sem találtam meg, pedig Mattioni Eszter szokta jelölni alkotásait.
A bazilikáról további leírás: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,478,0,0,1,0

---

"...1947-ből való a Stühmer-faliképet követő nagy műve, a győri székesegyház Apor síremléke. A nagy lélegzetű, végtelen nyugalmat árasztó mű teljesen a hűvös színek tónusaiban tartott. Jegecesen fénylenek elő a nemes kőzetek; a fehér és alig színes ruházatú alakok bensőséges kapcsolatban állnak vagy lebegnek. A szimbolikus nőalakok, a Jó Pásztor, az angyal, a késő ókor jól ismert alakjai; a monumentális művészetek két évezredének öröklött kultúrája jelenik meg itt az 1940-es évek jelenében, formanyelvén. Az ünnepélyes, komoly-szép arctípusok Mattioni Eszter művészetében kiérlelődve, mintha ennek a sikernek ünnepére készültek volna. Az antik dionysikus körből az ókeresztyén szimbólumkultúrába átvett, majd a quattrocentoban újra pogánnyá vált szimbolikus alakok, drapériák, testtartások újból felelevenedtek. A biztos rajz, a szerkesztés az adott térben lebegő alakot is valószerű helyzetűvé; formálta. A növényi stilizáció itt is mutatja, minő nagyszerű lehetőségeket tartogat még a hímeskő. Üde, friss anyagszerűséggel valósítja meg a nemes kőzetpiktúra a virág, a növény lényegét, ideáját.
Mattioni Eszter művészetének komoly sikere a győri székesegyház faliképe. Az ünnepien csillogó aragonit, márványanyag azt az emelkedett derengést idézi fel, amit az üveganyagú falmozaik inkább rakásmódjainak alig érzékelhető, finom egyenetlenségeivel, jegeces csillanásaival és nem utolsó sorban az aranyalappal ért el..."

---