Ligeti Miklós hitt a lélek hallhatatlanságában. Azok közé tartozott, akik megadták a tiszteletet a halálnak, de nem annyira vigaszt próbált nyújtani, hanem egy új, vagy másfajta élet kezdetének reményét közvetítette. Úgy, hogy el ne feledkezzen az arra járó, hogy itt egy lezárt életnek vége van, de az az élet nem múlt el nyomtalanul. És kezdődik egy másik. Ez azért, elég egyértelműen meglátszik síremlékein.
Pucher István síremléke is ilyen. Méretes sugarú faragott kőből épített félkörív felső érintőjén elhelyezett posztamensen, két méteres, kitárt szárnyú angyal, egy csokor virággal várja a jövevényt. Arca nem szomorú, inkább várakozó. Kis kíváncsisággal tekint a szabad lélekre, hogy átvezesse őt abba a másik világba.
Jelen esetben megbocsátható ez a csaknem eretnek gondolatmenet, hisz Ligeti nagyon jól ismerte Pucher Istvánt és családját, az egyik fia volt az esküvői tanúja. S hogy még személyesebb legyen a szobor, az angyalhoz a művész felesége állt modellt, ahogy az a csatolt képen látszik – pedig nem sűrűn tette.
*
Pucher István bajor származású, terézvárosi ős-Pesti polgárember volt, jó nevű építési vállalkozó, aki olykor maga is tervezett egy-egy épületet. A Városliget fölötti paloták jórészt az ő munkáját dicsérik, az itt található védett épületek, nagyrészt. http://www.terezvaros.hu/epites/10_o_3_kulso_terezvaros_ertekkataszter/o_3_ertekkataszter_kulso_terezvaros_tombonkent_kulon/115.pdf

---