1848. október 24-én Ompolygyepű határában mészárolták le a románok a menekülő zalatnai polgárokat. 50 év múlva a halottakat kiásták és három sírhalom alá temették. A 700 magyar emlékét az országút melletti kilenc és fél méter magas obeliszk őrzi.
Lukács Béla (1847 – 1901) politikus, országgyűlési képviselő, államtitkár, kereskedelmi miniszter családjából ő maradt egyedül életben e vérengzés után, ugyanis román dajkája elrejtette az alig egy éves csecsemőt.
Soha nem felejtette el a tömeggyilkosságot, melynek következményei egész életében végigkísérték. 1899-ben családtagjai és a többi áldozat emlékére a tragédia helyszínén Ompolygyepűnél a zalatnai országút mellé tíz méter magas obeliszket állíttatott. Az obeliszk domborművén kereszt, alatta pedig a következő felirat volt látható:
"1848 október 24. Atyja Lukács Simon,anyja Gál Teréz,testvérei: István, Teréz, Simon, Péter és Eleonóra, valamint az itt nyugvó 700 zalatnai lakos emlékének kegyelettel emeltette Lukács Béla 1899-ben."
Az obeliszk köveit a Lukács Béla által alapított Zalatnai Kőfaragó Iskolában faragták az ott tanuló tanoncok, az obeliszk összeállítása pedig a végzett segédek keze munkáját dicsérik. Tervezője, Knop Vencel, ugyanez iskola tanára volt.
Az emlékmű ma is áll, igaz eredeti feliratát már hiába keresnénk, tekintettel arra, hogy azt "szorgos kezek" levésték. Ma már csak egy rövid PAX felirat és 1848-1898-as évszám olvasható rajta. Néhány éve más erdélyi emlékművekkel és sírokkal együtt Vas megyei hagyományőrzők egy lelkes csoportja hozta rendbe.
Forrás: Murádin Jenő: A megsebzett szobor (Kriterion kiadó, 2008)

---