Bevallom, már nagyon régóta szerettem volna elkészíteni ennek a szobornak a műlapját, de szinte lehetetlenségnek tűnt a megfelelő képek összegyűjtése. A fellelhető adatok pedig töredékesek és néha még ellentmondásosak is.
De talán most sikerül összerakni a szobor rövid történetét, mely szerint 1849. február 8-án az aradi honvédség és nemzetőrség, Asztalos Sándor őrnagy és Boczkó Dániel kormánybiztos vezetésével, súlyos utcai csatában legyőzte a várból támadó osztrák reguláris és a városba betört szerb, román szabadcsapatokat. 240 honvéd esett el a harcok során. Az ő emlékükre készítette el az aradi születésű, de Milánóban élő Aradi Zsigmond szobrászművész ezt a művet, és egyenesen onnan küldte Magyarországra. A carrarai fehér márványból készült szobor egy nőalakot ábrázol, amint térdre ereszkedve koszorút tesz le a város 1849-es megmentőinek emlékére.
1865-ben az ekkor még a „Búsuló Róma” nevet viselő szobrot Pesten állították ki, hogy megismerhesse a nagyközönség. Innen került Aradra, ahol eredetileg a honvédtemetőbe akarták felállítani, ám végül a városba látogató báró Eötvös József, a Batthyány-kormány volt vallás- és közoktatásügyi minisztere javaslatára a főtéren helyezték el.
1873. február 8-án, az aradi csata 24. évfordulóján avatták fel az Andrássy sétány északi végén. A legkorábbi források Honvéd-emlékként utalnak rá, de a népnyelv csak „Búsuló Arad” néven emlegette. Talapzatára Fábián Gábor sorait vésték:
„NINCS NEVETEK, DE DICSŐ TETTEKBEN ÉLTEK ÖRÖKKÉ,
A HONVÉD NÉVNEK NYERTEK ÚJRA BABÉRT!"
Az impériumváltás után eltávolították a közterületről és a régi temetőbe helyezték át, az 1849-es harcokban elhunyt honvédek sírja mellé. 1932-ben a temető felszámolása után a megrongálódott szobor az aradi múzeum raktárába került. A maradványaiban is gyönyörű szobrot, azóta is itt őrzik.

---