Fa mellszobor kőrisfából, ötnegyedes életnagyságban, keresztbe font karral, bal kezében az elmaradhatatlan szivarral. Az itt látható fa mellszobor bemutatása a véletlennek köszönhető. Ma délelőtt a Somogyi könyvtár harmadik emeleti olvasó termében megláttam Móra Ferenc gipsz mellszobrát, mely a Roosevelt tér parkjában álló Móra emlékmű, oly jellegzetes arcvonásait adta vissza, hogy érdeklődni kezdtem az alkotó azonossága iránt. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet sietett segítségemre, és megerősítette, hogy valóban Tápai Antal készítette, hozzátéve – a Somogyi emlékszobában van egy másik - kevesek által ismert, lappangó - Móra mellszobor, az viszont fából van, a galéria polcainak tetején, és mintegy 50-60 kg a súlya.
Köszönettel tartozom Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtárosnak, a gyűjteményi osztály vezetőjének, a Somogyi Könyvtár volt igazgatójának, hogy lehetővé tette a mű bemutatását. A súlyos mellszobrot lehozatta a galériából, egy szűk fém csigalépcsőn, majd szinte átrendeztük az emlékszobát, hogy megfelelő fénybe állítsuk a büsztöt. Először asztalra, majd posztamensre állítottuk. Közben megtudtam, elmondása alapján, hogy a szobor jelentősen megsérült az évtizedek során, a hátsó részén meghasadt, melyet a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora Szabó Tamás hozott rendbe az elmúlt években. A restaurálást követően Móra Ferenc fa mellszobra azóta a fűtetlen, és hűvös, Somogyi emlékszoba lakója. "A hőingás és a páratartalom ingadozása halálos az öreg könyveknek, ezért is van az, hogy itt 28 éve tilos a fűtés" - magyarázta Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. A hűvös levegőt nem klímával, hanem légbefúvó rendszerrel biztosítják.
"Furcsa és kínos immár a "harmadik rétegben" kezdeni új életet. Azok a nagyiparosok, akik annak idején, mint faszobrászt egyenrangúként kezeltek, már kis idegenkedéssel, értetlenkedéssel néznek rám. Szegény jó anyám sem békélt meg szakmámmal" Idézet Tápai Antal Életutam című könyvéből. 1923-1925 között a legdivatosabb szakma volt a faszobrászat. Tápai Antal, Túri mesternél kitanulta munka után, esténként a faszobrász mesterséget, majd Kulai és Shódl műhelyében dolgozott nagyoló szobrászként 1925-ig.

---