Régi adósságomat szeretném letudni, így csendben nekiállok Műlapjaim szöveges bemutatásának, kiegészítésének. Sok lapon, ahogy itt is, számtalan hozzáadáson keresztül gazdagította a tartalmat az aktív mag, így szinte alig maradt munkám.

Nem ez volt az első fotózott szobor az életemben, de minden bizonnyal Szekszárdon kezdődött az a szerelem, ami oda vezetett, hogy 2006-ban elindult a Szoborlap. 10 éves lehettem, amikor a közeli falu (Zomba) általános iskolásaként látogattuk meg Varga Imre Prométeusz-szobrát. A tanárnő körbekérdezett minket, ahogy csodáltuk a számunkra monumentális alkotást, melyikünk tud valamit Prométeusz történetéről? A kis kövér kese-szőke okostojás persze azonnal darálni kezdte a mitológiai háttérsztorit. Ez az okostojás később betegesen vonzódni kezdett a kőbe vésett, bronzba öntött mozdulatlan fájdalom megtestesítőihez.
Másfél évtized után újra szekszárdi szobrok közt bóklászott ez a fiatal, és így lelt rá erre az alkotásra.

Akkor még nem sokat tudtam a háttértörténetekről, és végső soron csak az alkotás által keltett érzéseket kerestem és próbáltam megfogni. Korai felvételeimen is ennek visszaadására tettem kísérletet. Így született meg a weboldal, és rajta ez az "elsőnek" kinevezett alkotás, ami 2008 körül a lap dizájnjának fő motívumává is vált másfél év erejéig.

Ennyit bevezetésképp, mert úgy érzem, hogy ide kívánkozik, hisz azt látom a szövegmező fölött: "Leírás és a Te sztorid" - mindenképp igaz: az az én sztorim, ami most már elválaszthatatlanul összefonódott a lappal, és benne ezzel az alkotással is, ami amúgy 3 évig díszítette egyik zuglói albérletem hálószobájának falát. Megfestett fájdalom.

--

Az ötvenhatos alkotások egy kisebb része végtelenül mélyre tud nyúlni, és így vagyok ezzel az alkotással én is. Az eltorzult, vagy tudatosan torz arc azt az érzetet kelti bennem, mintha valami összepréselné kifejezéseit. Az test egyszerre keresztre feszül és megszabadul -- a felfelé irányuló elszakadást mintha a háttérben álló kövek íve is erősítené.

További fölöslegesen félrecsúszott elemzések helyett ennél az alkotásnál is igaz az, hogy ha teheted, keresd fel és add át magad a körbejárt forma által sugárzott érzeteknek.