A Marton Lászlóról szóló könyv sorait követve: a szobrot a művész 1977-ben mintázta, az alak életnagyságnál nagyobb, az alkalmazott formai eszközök mozgalmasabbak és erőteljesebbek, ami visszavezethető arra a tényre, hogy Marton személyesen ismerte a festőt.
A szobor alakjáról: "a szélnek ellenszegülő sovány figura azt az embert állítja elénk, aki Egry valóban is volt, aki – saját szavaival élve – "állva is meg tud halni". A balatoni látványok látomássá érlelésének mesteréből nagyon sok jellemzőt sűrít magába ez a mű. A ruha gyűrődéseit jelző sok-sok mélyülő és kiemelkedő forma, a sapka ernyője – a végtelenség érzetét keltő balatoni messzeség előtt és párás sugárzásban – a fények, árnyékok és reflexek játékára ad alkalmat. (...) A formai gazdagságot sugalló részlet a stég pallóin görcsös ujjakkal megkapaszkodó mezítelen láb, mely rímel az ezer barázdával felszántott arcra..."

---