"Megszólal öt szobor

Az öt szobrot most ősszel fogja felállíttatni a főváros, Budapest öt különböző pontján. Itt fognak élni ezentúl köztünk.....
Sóváry László (sic) szobrával volt a legkönnyebb dolgunk.
Kert közepén találtuk a fiatal izmos és vékony lányt egész alacsony talapzaton, szinte a földön térdel. Vállán korsó van, mint klasszikus szobrokon, de ez a mozdulat nála mintha idézőjelbe volna téve. A lába, keze kissé vaskos.
— Ez azért van, mert még nagyon fiatal — mondja róla a művész, aki még szintén innen van a harmincon és szívesen nyilatkozik a szobra helyett.
— Lány ez, kérem — alig túl a pubertás korán.
—A korsó a vállán: szimbólum. A víz, — nehéz benne — mint az ifjúság. És titkot is jelent a korsó — hiába nevet olyan nyíltan, szinte hangosan a lány arca. Egyelőre örül, hogy felnőtt, hogy nő... ő még nem tudja — néznek egymásra megértően, kicsit szánakozva — szobrász és szobor...."

---