A Pannonhalmi főapátság könyvtárában összesen hat szobor áll. A két álló alakost már bemutattam, most a két mellszobrot szeretném megmutatni.
"Rónay János Jácint pozsonyi nagyprépost, választott szkodári püspök, valóságos belső titkos tanácsos, bencés tanár, természettudós, író, az MTA tagja. Lélektannal, azon belül a karakterológiával foglalkozott. A darwinizmus magyarországi megismertetője és első terjesztője. Kossuth gyermekeinek, valamint Rudolfnak és Mária Valériának nevelője....
Iskoláit Székesfehérváron és Esztergomban végezte. 1831. október 31-én lépett be a Benedek-rendbe, Pannonhalmán. Novíciusi éveit Pannonhalmán töltötte."
Forrás, és további életrajz: http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3nay_J%C3%A1cint

Az alkotás egyike azon keveseknek, amely Fadrusz János igen kicsi számú életművét gyarapítja. A szobortalapzaton az 1888-as évszám szerepel, mint elhelyezés időpontja. Ez azért furcsa számomra, mert az előbbi életrajzból kitűnik, hogy Rónay Jácint 1889-ben hunyt el.
A szoborlapon bemutatott Fadrusz alkotások mind későbbiek; ezzel ez az elsőként faragott szobra. Az alkotás ötnegyedes életnagyságú, és fehér márványból készült. A szobrász 1886-tól folytatott tanulmányokat Bécsben. Vizsgamunkáját 1891-ben készítette el. A szobrot tehát tanulmányai ideje alatt alkotta.

"A szobor 1888-ban készült, Fadrusz ekkor már Hellmer tanítványa volt, de még nem győzte le Tilgner hatását, és ez meglátszik a szobron. Az ábrázolt Rónay Jácint évekig beteg volt, és a kövérkés, petyhüdt arcán sok apró ránc képződött, melyeket Fadrusz realisztikusan igyekezett megformálni. a főpap képmásán komoly szellemi munkában eltöltött évek nyoma látszik. érezzük, hogy a betegség megviselte. Igen jellemző a hátrahúzódó magas homlok, a kétoldalt csapzottan lecsüngő haj, a kidülledt szemek, nagy könnyzacskókkal és a beszédes száj. Ezeknek a jellegzetes vonásoknak kidomborításával Fadrusz e művében érte el a portrészobrászi jellemábrázolásának legmagasabb fokát. – írja Soós Gyula: Fadrusz János című könyvében (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961; 29. p.)

---