Pintér Gyula nagykereskedő síremlékét 1929-ben avatták fel. Az építészeti terveket Fischer Antal műépítész készítette hozzá.
A mészkő posztamensre carrarai márványból klasszikus kompozíciót faragott Ligeti Miklós. A kétalakos kompozíció egy fiatal párt ábrázol abban a pillanatban, mely minden embert utolér. Búcsúzni kell a szeretett személytől. A férfi vigasztalni igyekszik párját, de maga is meg van rendülve. Néznek le a sírba, ahol talán éppen most dönögnek a göröngyök.
Ha jól belegondolunk, bármily megrázó pillanat, könnyen lehet közhelyes, vagy ha túljátssza az alkotó, érzelgőssé válik és szétpukkad az egész.
Jelen esetben szó sincs ilyesmiről. A legtöbb szobrán látható dinamikus mozdultat, erős hatású gesztus helyett két teljesen nyugodt, a fájdalom mozdulatlanságától ellazult embert állít elénk. Testüket tógák alá rejti, hogy jobban lássuk, amint az arcukon tükröződik a pillanat szülte érzelem. Tehetetlen belenyugvás, értetlenség.
Még valami, hiszen amit eddig elmeséltem mindenki látja, ha van szeme. Amíg kerestem valami adatot Pintér Gyuláról, végignyálaztam egy sor régi újságot. Mindenszentek idején 1929-től jó évtizedig a legtöbb képeslap ezt a síremléket szerkesztette be az ünnep hangulatának megteremtéséhez. S ez azért jelent valamit.

---