Bolla Mihály (1850–1916) a Földművelésügyi Minisztérium tanácsosa volt. Szülőhelyének, Pusztaföldvárnak jótevője volt. Evangélikus templomot, lelkészlakást építtetett, és az iskola korszerűsítését támogatta. Igazi humanista, Ember volt.
A síremléket 1918 körül készítette Ligeti Miklós. A motívum hasonló, mint az Árkádsoron lévő Killián, Eisele, illetve a kint felállított Sorg síré. A halhatatlan lelket fogadja az őrangyal, hogy átvezesse őt abba a másik világba. Jobb lába már a küszöbön van, de elfogyott az ereje megtenni az utolsó lépést. Az angyal nyújtja kezét, és igyekszik segíteni abban, amit csak maga tehet meg.
Ez Ligeti legtemetőibb sírszobra, ami nem dicséret, hiszen az eddigiek többek annál. Ebből hiányzik a remény. Az oka az lehet, hogy e sírszoborral egy időben készíti a szobrász élete legnagyobb portrésorozatát, mely a világháború vezénylő tábornokait örökítette meg. Ehhez végig kellett járnia az összes frontokat, felkeresve a tábornokokat. Ez alatt többet látott, mint amit egy embernek látnia következmények nélkül megengedett. Alighanem, a tapasztaltak teszik ilyen nyomasztóvá ezt a szobrot.

---