A rákosszentmihályi Hősök terén állították fel Mikus Sándor szobrászművész alkotását a felszabadulás huszonötödik évfordulóján, 1970-ben. Az egész alakos, olajágat tartó nő kb. kétméteres bronz szobra az 1956. október 31-én lerombolt szovjet emlékmű helyére készült.

Az alkotást a rendszerváltás után lebontották és a Mementó Parkba került. A elbontott emlékmű megüresedett helyére a millecentenárium évében a honfoglaló vezéreket ábrázoló fa szoborcsoport került.

Felirat a talapzaton:
"Hála és tisztelet felszabadítóinknak"

"ÚJ FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰVEK BUDAPESTEN

... Mikus Sándor Kossuth-díjas mesterünk a XVI. kerület számára készítette emlékművét (Rákosszentmihály, Hősök tere). A mészkő talapzat (Jantner Antal építész munkája) egy lapos, mintegy 8 méter hosszúságú dobogórészből és egy középre helyezett másfél méternyi posztamensből áll, hiánytalanul biztosítva a 2,75 méter magas bronzszobor egyensúlyát. Mikus Sándor - akit általában a finom lírai hangulatok klassziciálóan mértéktartó mestereként emlegetünk - némi újszerűséget is adott művének. Természetesen nem az ismert stílusának feladásával, de annyiban bizonyosan, hogy a szobrászi alkatára jellemző légies, könnyed testi felépítést ezúttal egy statikus, zártabb és erősebb tömegű, sommázottabb formaadás váltja fel. Nőalakja jobb lábával enyhén előre lép, testközéphez hajlított jobb kezében egyenes vonalú pálmaágat tart, amely a test vonalát követve halad el a fej mellett. Szimbólumai tehát hagyományosak, formavilága szintúgy. Hogy mégis kilép az átlagosból, azt a művi megmunkálás kvalitása és a határozottan kibomló tartalom ereje teszi. Hősének mozgása a megtorpanó embert idézi, hisz teljes testsúlyával bal lábára támaszkodik és egyenesbe merevedett bal karja is ezt a pozíciót viszi tovább. Ez a megtorpanás azonban pozitív töltésű, mivel a mozdulatlan mozgásban, pillanatnyi merevségben, és főképp a nyílt tekintetű, távolba néző figurában annak az embernek a magatartása ismerhető fel, aki átgondolt eltökéltséggel méri fel az előtte álló úthoz szükséges erőt. A figura testéhez szorított pálmaág a művészi szándék szerint „tiszteletadás az elesett hősöknek”, de éppúgy lehet fegyver, meg a béke attribútuma is, amelyet az eddig járt úton vett magához, és amelyre továbbmenve is szüksége lesz. Kár, hogy a szobrot - főleg borús időben és a délutáni óráktól - szinte elnyeli a dúslombú fák közeli háttere.... ^[1]

---