Tapasztalatom szerint ez az a plasztika, melyet megpillantva magyar Rodinnek titulálja a nagyérdemű Ligeti Miklóst. Tagadhatatlan, van bizonyos párhuzam Rodin és Ligeti „Csók” című zsánerszobra között. Mindkettő két szép ifjút ábrázol, egy mindenbe belefeledkező csók közben. A különbséget a két alkotó habitusában keressük. Rodin, javíthatatlanul romantikus volt, az ő „Csók”-ja a mennyekbe röpít. Ligeti lent tartja szerelmeseit a földön. És visz a dologba nem kevés bonyodalmat. A pár hölgy tagja, ugyanis egy sellő. A huszárvágás a sellő hal altestében mutatkozik meg, mi szerint a hal mivolta a szokásosnál lejjebb kezdődik. Mindkettőjük legnagyobb szerencséjére, ha nem tűnök ezzel a következtetéssel közönségesnek.
Maradjunk annyiban, hogy egy rendkívül szép, dinamikus, a pillanat boldogságát kifejező kútszoborral állunk szemben.
Története 1901-ben kezdődött, amikor kiválasztott egy alkalmas formájú márványtömböt, és minden előzetes vázlat nélkül, kifaragta a „Szerelem” című zsánerszobrot, mely azonos a kutat díszítő párral. A méretes alkotást az 1902. évi Nemzeti Szalon téli tárlatán mutatta be, ahol szép sikert aratott, s ahonnan a Szépművészeti Múzeum megvásárolta. 1904-ben a Müncheni nemzetközi képzőművészeti szemlén kis Aranyérmet kapott érte, ugyanez évben a St. Louis-i Világkiállításon már nagy Aranyéremmel jutalmazták az alkotást. A márvány szalonszobor azóta is megvan, a Nemzeti Galéria tulajdona. A XX. századi állandó kiállításon gyakran látható.
A kút variáció 1905-ben készült. Ligeti Miklós gyakorta vonult be a Zsolnay gyárba. Szívesen készítette el sikeres köztéri szobrainak kerámia másolatait, de vannak csak kerámiában létező alkotásai is. Ezen alkotásán, a 1,4 x 1 méteres ovális medence hátterébe helyezi el a márványból készült plasztika kisebbített változatát.
Legalább tíz-tizenöt példányban készült, leginkább kékeszöld irizáló eozin mázzal bevonva. Az itt bemutatott példány egy kísérleti darab, melyet okker és sötétbarna foltmázzal vont be. Szerette ezt a mázat, más saját részére készített plasztikán is használta.
A kút először az 1906-os Milánói Kiállításon szerepelt. Nagy Aranyérmet kapott érte, és a többi kiállított munkájáért. Sajnos a milánói pavilonban, - nagyon szép volt, – nem sokáig gyönyörködhetett a nagyérdemű, az Olasz pavilonból átterjedt lángoktól porig égett, s benne pusztult minden kiállított anyag. Az öt évvel később Turinban ismét kiállította a kutat, most is szép sikerrel.
A kútból mint az elején már mondtam, több darab készült, sorrendi megjelölés nélkül. A balatonlellei Kapoli Múzeum udvarán állón kívül, még pár elegáns bérházban található belőle. Sajnos mind kevesebb…

---