Andrássy Kurta János így vallott saját művészetéről: „Minden korszakomban a magyarságom, a népies látásmódom vezérelt. Ezért sem fogadtam el fiatalon a római ösztöndíjat: én magyar szobrászatot művelek, azt pedig nem tanulhatom külföldön. A tiszta forrás vonzott, ezért, ahogyan Bartók és Kodály a zenében, én a szobrászatban a népi hagyományt kutattam, s annak letisztult formavilága hatott rám művészként.”

Monumentális tömbökbe zárt vaskos alakokat mintázott előszeretettel. Szobrai egyszerű kompozíciók, elsősorban karakteres portrék, látásmódja népies.

1960-as években lírai szépségű, nagyméretű női szobrokat faragott. Az alakok tömbszerűek, a gönci Ülő nő megformálásakor is a részleteket elhagyta, az arányokra és a mozdulat - bal lábát picit felhúzva, bal térde két kézzel átkulcsolva - kifejezésére összpontosított.

Az iskola előkertjében látható nő alakot a diákok magukhoz közel állónak tartják, évtizedek óta Kő Katinak becézik.

Adatközlő: Pecze János iskolaigazgató

---